1750-1850. A pincék vájásának munkálatai

Az 1700-as évek közepe táján gyöngyösi lakosok lettek figyelmesek a Sár-hegy lábánál a természet alkotta 5 méter magas sziklafalakra. Innen származik a pincék vájásának gondolata. Ideális kis völgy, amely közel van Gyöngyöshöz és amellett, hogy szép helyen található. Saját mikroklímával rendelkezik a hegy lábánál, mivel egy völgyben nyúlik el. A mátrai borvidék Magyarország legnagyobb történelmi borvidéke. 20 km széles területen nyúlik el a Mátra lábánál. A pincesor a borvidék közepén helyezkedik el és ennek is köszönhető kiemelt borkereskedelmi szerepe az 1900-as években.

Az Osztrák-Magyar Monarchia bár elvesztette a háborút Napóleon serege ellen, mégis voltak győztes csaták, ahonnan Báró Orczy Lőrincz francia hadifoglyokat hozatott a Farkasmályba, hogy pincéket vájasson velük. A hadifoglyok kiválasztásakor figyelmet fordított rá, hogy pincevájásban vagy borászatban szerezett tapasztalatokkal rendelkezzenek. A francia katonák rossz elbánásban nem részesülhettek, közülük sokan Gyöngyöstarjánban és környékén telepedtek le. A meredek sziklafal, amibe a pincéket vájták, lehetőséget adott, hogy nem csak egyenesen, de pár fokos emelkedővel haladjanak a munkálatok során. Ennek eredménye, hogy a pincék kifelé lejtenek, így a mustgáz és a folyadékok könnyen kiutat találnak a pincékből. Az akkoriban igen veszélyes láthatatlan, színtelen, szagtalan gáz, ami a must forrásakor keletkezett nagy számban szedte áldozatait. Az itteni pincék megfelelő szellőztetés mellett biztonságosak voltak és emellett könnyen takaríthatóak. Emellett fontos szerepet játszott a pincék szellőzésében. Elég csak a pinceajtót kinyitni és felül betör a meleg levegő, aluli pedig nyomja ki a hideget, így cirkulálva frissíti a benti teret. A pincék végében a szellőzőnyílás kiépítésére nem volt lehetőség, mert a végében néhol 30-40 méteres a talajszinttől való távolság.

A pincékben az állandó hőmérséklet 12-14 Celsius-fok és 90 %-os a páratartalom. Ideális hely a bor tárolására, de a töltetlen fahordók kiszáradását is lassítja. A pincék legtöbbje egyenes ágú, de találunk Y alakút is és több végződik kiszélesedő térben vagy T elágazásban. Az első pincéket a második világháború idején nyitották egybe. Hosszuk eléri az 50 métert és a belmagasság helyenként 5 méteres. A legszélesebb pince a 10-es számú, amely 7,5 méter széles. Itt látszik a legjobban a szikla szilárdsága, hiszen nem is boltíves, már-már derékszögű boltozattal rendelkezik. 

A városi levéltár adatai szerint, Farkasmályi Promontoriumnak hívták azon területet, melyen a trachit-kősziklába vájt pincék vannak. E területnek a közepén, vagyis a második kőhídnál fekvő területen vannak a legrégibb pincék, hol az első pince 1785. évben keletkezett. E pincét Nagy József postabirtokos építette és némelyek szerint csak ez az egy pince volt a Farkasmályban egész 1829. évig. Ezzel egy idős (ha nem idősebb) a hajdani Báró Orczy Lőrincz kettős pincéje, ami mellett bizonyít azon körülmény is, hogy az abból elpusztult 200 akós hordó ajtókeresztvasán az 1801. évszám bevésve találtatott. És tekintve a 18-ik század elején még fennálló földesúri jogokat és a dézsmaszedést, e föltevés nagyon jogosult, mert csakis oly nagybirtokú földesúrnak, mint Báró Orczy Lőrincz lehetett szüksége, igénye és tehetsége oly nagyszabású kettős pincét fúratni. Csak is ő utána jöhettek aztán a kisebb földbirtokosok a pincék fúratásával 1829. és 30. év körül. Az 1836-os dézsmajegyzék szerint a 6 megépült pince tulajdonosai: Nagy Józsefné, Puxler Alajos, Szentesy János, Punder Ferencz és Báró Orczy Lőrincz.