1834. - A Regélő Borház eredeti épületének építése

Az 1800-as évek első felében nagy volt a pezsgés a farkasmályi pincesoron. Gyöngyös város magas rangú tisztviselői voltak az első tulajdonosok.

A présházunk első tulajdonosa és építtetője Balla Antal volt, Gyöngyös Város Főadószedője. Ő építette a borházat 1834-ben és ültetett 4 platánfát a ház elé. A platánfák közül 3 még mindig nagyon jó egészségnek örvend. A fák ültetésében nagy szerepe volt nyáron a hőmérséklet különbség a belső és külső tér között. A 25 méter magasra nőtt platánfák lombkoronája a borházak főlé emelkedve árnyékot biztosít. Antusz bácsi - így hívták a helyiek - szigorú foglalkozása ellenére kiváló vendéglátó hírében állt. Minden szabadidejét a pincesoron töltötte és aktív hivatali ideje után a pincesorra költözött. Úgy is hívták, hogy a farkasmályi remete. 91 éves kort élt meg.

A középső pincék után keletkeztek 1834. évben a felső rész pincéi, összesen 7, melyeknek 1836. évben tulajdonosai voltak felülről lefelé: Egyed Imre, Sveticska Antal, Balla Antal, Pulchard Márton, Nemes Nagy János főbíró, Balla Mihály és ns. Somody József. E terület azon időben mind szilvafával volt beültetve, honnét Szilvásnak is hívták. E helyen voltak az 50-es és 60-as, de a későbbi években is a legnépesebb mulatságok és víg szüretek, melyek közül az 1855-iki szüretet Spetykó Gazsi (írói néven Avar) meg is énekelte Pincedal cím alatt. Az itt levő és igen jó minőségű ivóvizet tartalmazó kút szintén 1834. évben készült, melyhez a szép jegenyefát, és a pincék előtt lévő 5 db szép platanus fát az öreg Balla Antal 1836. évben ültette. A jó öreg Antus bácsi állandó lakója lévén nyáron át a Farkasmálynak, szép emeletes pincéje előtt mindig nyájas barátsággal és tele pohárral fogadta látogatóit, akikkel a soha el nem maradható szőlővenyige tüzelésnél késő estig elbeszélgetett. Ő volt e helynek élete fogytáig (94 éves korában halt el) hű gondozója és ápolója, ősz remetéje.

   A legfiatalabb pincék az alsó részen, vagyis az első kőhíd alatti térségben vannak, hol nagyon sok diófa volt hajdan ültetve, melyről e térséget Diósnak is hívták. E térségben most 13 pince van, melyek közül 12 az 1840. évben készült. Ugyanis a városi tanács 1839. év októberében pincehelyeket adott el 5 öles szélességben a következő uraknak: 1. Szász Józsefnek 35 váltó-frtért, 2. Fischer Mihálynak 35 váltó-frtért 30 kr., 3. Bognár Mihálynak 81 váltó-frtért, 4. Bognár Jánosnak 56 váltó-frtért, 5. Medveczky Antalnak 60 váltó-frtért, 6. Burkhard Mártonnak (ki a Br. Orczynak bognárja volt és pisze bognárnak is csúfolták) 56 váltó-frtért, 7. ismát Burkhard Mártonnak 78 váltó-frtért 30 kr., 8. Főtiszt. Nagy János plébánosnak szerződés szerint fizetés nélkül egy pincehelyet adott, 9. Balogh Györgynek 75 váltó-frtért 30kr., 10. Szalay Istvánnak 71 váltó-frtért, 11. Burkhard Mártonnak 50 váltó-frtért, 12. Hám Istvánnak 50 váltó-frtért.

   Miből látszik, hogy az árverésen a legtöbb pincehelyet vett Burkhard Márton bognár mester, ki azonban azokon nyereség mellett túladott, mert neki később csak egy pincéje maradt, és az a Hám István által vett 12-ik pince helyén épült.

   E térségnek szintén van egy kútja, melynek alsó fele tiszta kősziklába van fúrva. E kút az 50-es évek elején készült és az évszám a kőpárkányba bele is van vésve, de abból már csak a 185… évszám olvasható, mivel a negyedik évszám teljesen el van kopva. Az idevezető kőhíd 1875. évben készült.

   Az összes pince (26) különböző időkben keletkezvén, azok három csoportot képeznek, mely csoportokat az elmésség – a birtokosok és az alapítók származása szerint – különböző gúnynévvel illetett. Éspedig a legöregebb középső rész lett: Közép-város, - ezután a felső rész, a 7 nemes birtokos után lett Burg-vár, illetve Magyar-város, - végül az alsó rész, amelyet német származású emberek alapítottak, lett Német-város.

 

   A Farkasmályi Promonotoriumban fekvő pincék 1857. évben lettek telekkönyvezve, mely alkalommal a pince és néhány szilvás alulról fölfelé 6840-6866. helyrajzi számokkal vannak fölvéve. (Forrás: Mátrai Úti Kalauz 1929.)