Az 1700-as évek közepe táján gyöngyösi lakosok lettek figyelmesek a Sár-hegy lábánál a természet alkotta 5 méter magas sziklafalakra. Innen származik a pincék vájásának gondolata. Ideális kis völgy, amely közel van Gyöngyöshöz és amellett, hogy szép helyen található. Saját mikroklímával rendelkezik a hegy lábánál, mivel egy völgyben nyúlik el. A mátrai borvidék Magyarország legnagyobb történelmi borvidéke. 20 km széles területen nyúlik el a Mátra lábánál. A pincesor a borvidék közepén helyezkedik el és ennek is köszönhető kiemelt borkereskedelmi szerepe az 1900-as években.

Az Osztrák-Magyar Monarchia bár elvesztette a háborút Napóleon serege ellen, mégis voltak győztes csaták, ahonnan Báró Orczy Lőrincz francia hadifoglyokat hozatott a Farkasmályba, hogy pincéket vájasson velük. A hadifoglyok kiválasztásakor figyelmet fordított rá, hogy pincevájásban vagy borászatban szerezett tapasztalatokkal rendelkezzenek. A francia katonák rossz elbánásban nem részesülhettek, közülük sokan Gyöngyöstarjánban és környékén telepedtek le. A meredek sziklafal, amibe a pincéket vájták, lehetőséget adott, hogy nem csak egyenesen, de pár fokos emelkedővel haladjanak a munkálatok során. Ennek eredménye, hogy a pincék kifelé lejtenek, így a mustgáz és a folyadékok könnyen kiutat találnak a pincékből. Az akkoriban igen veszélyes láthatatlan, színtelen, szagtalan gáz, ami a must forrásakor keletkezett nagy számban szedte áldozatait. Az itteni pincék megfelelő szellőztetés mellett biztonságosak voltak és emellett könnyen takaríthatóak. Emellett fontos szerepet játszott a pincék szellőzésében. Elég csak a pinceajtót kinyitni és felül betör a meleg levegő, aluli pedig nyomja ki a hideget, így cirkulálva frissíti a benti teret. A pincék végében a szellőzőnyílás kiépítésére nem volt lehetőség, mert a végében néhol 30-40 méteres a talajszinttől való távolság.

Az 1800-as évek első felében nagy volt a pezsgés a farkasmályi pincesoron. Gyöngyös város magas rangú tisztviselői voltak az első tulajdonosok.

A présházunk első tulajdonosa és építtetője Balla Antal volt, Gyöngyös Város Főadószedője. Ő építette a borházat 1834-ben és ültetett 4 platánfát a ház elé. A platánfák közül 3 még mindig nagyon jó egészségnek örvend. A fák ültetésében nagy szerepe volt nyáron a hőmérséklet különbség a belső és külső tér között. A 25 méter magasra nőtt platánfák lombkoronája a borházak főlé emelkedve árnyékot biztosít. Antusz bácsi - így hívták a helyiek - szigorú foglalkozása ellenére kiváló vendéglátó hírében állt. Minden szabadidejét a pincesoron töltötte és aktív hivatali ideje után a pincesorra költözött. Úgy is hívták, hogy a farkasmályi remete. 91 éves kort élt meg.

A felső részi pincéknél sokkal nagyobb az előtér, mint az alsó részen, ez is lehet az oka, hogy a legnépesebb mulatságokat és víg szüreteket itt tartották, főleg az 1850-60-as években. Egy ilyen szüreti mulatságot 1855-ben Spetykó Gáspár híres gyöngyösi költő is megénekelt. Sokszor mulattak ott a két Vachott, Sárossy Gyula, Zalár József és más híres emberek.

Az 1890-es években a diákmajálisoknak is kedvelt színhelye volt. Ezen időszakra a teljes pincesor kiépült. Minden pince előtt volt présház. Egy emeletes és egy földszintes. Így váltották egymást. A pincesor közepén állt a pincecsősz háza, aki a pincék biztonságárét felelt.

A Farkasmály pincesor az 1930-as években élte a fénykorát, ekkor volt a legnagyobb az élet. A helyiek szórakoztatásán túlnőve felmerült az ötlete a pincesor végében egy szálloda építésének. A falazata adott volt, hiszen a pincékből kibányászott kőzetet kockákra faragták és téglaként használták. Sok ház épült így Gyöngyösön, hogy a pincékből kibányászott kőzetet hasznosították.

A II. világháborút követően a pincéket államosítottak. A pincesor első részén lévő pincéket ekkor nyitották egybe, így nyerte el Közép- és Kelet-Európa legnagyobb térfogattal rendelkező pincéje címet. A felső részt a világháború utáni károkból nem állították helyre és csak a pince lyukak hirdették egykori civilizáció nyomát. A képen az akkori állapot látható.

A szocializmus idején több mint 1 millió liter bort tároltak, ami az éves átlag magyar bortermés 15 %-a. Főként az oroszországi exportra termeltek. A rendszerváltás teljesen megváltoztatta a borkészítési szokásokat és a pincesor kihasználtságát is. Már nem volt szükség ekkora mennyiségek megtermelésére és tárolására. A turizmus Magyarországon a vasfüggöny lehullását követően még csak kezdett magára találni, nehéz volt a pincéket hasznosítani.

1990-től magántulajdonba kerültek a pincék és megindultak a felső részen a présházak visszaépülése. A látogatottságuk évről-évre nő és egyre nagyobb figyelmet kapnak a helyi turisztikai szervektől is. Messze még a régi fénye, de vannak biztató jelek, hogy ismét akkora élettel lesz tele, mint a múlt század első felében. Köszönöm megtisztelő figyelmét, hogy elregélhettem Önnek a Farkasmály történetét és bízom benne, hogy Ön is tovább gyarapítja a pincesorra látogatók számát! És a mi, azaz a Regélő Borház történetét még nem is hallotta, így még egy ok a személyes látogatásra a finom borok mellett!